1998 februárjában találkoztam a Katolikus Alkoholistamentő Szolgálat vezetőjével Halász Endre atyával, Bandi bácsival. Rákosfalván tartott lelkinapot. Akkor még gyakorló alkoholistaként! Bandi bácsi felhívta a figyelmemet a Máriabesnyői lelkigyakorlatokra és meg is hívott. Május elején el is indultam, kíváncsiság és félelem volt az útitársam. Nem tudom, hogy mitől féltem jobban az ismeretlentől, vagy attól az időtől, amit ott töltök alkohol nélkül! Az induláshoz szükségem volt segítségre, bátorításra akkor még csak egy ilyet ismeretem, az alkoholt! Igy megittam 2X3 deci vörösbort. A megérkezésemkor nem tudtam, hogy hová kellett menni. Láttam más leszállót is, köztük volt egy kisebb csoport akikhez oda mentem és útbaigazítást kértem tőlük. Kiderült, hogy ők is a lelkigyakorlatra jöttek 3-4 férfi volt és egy fiatal lány volt aki, mint kiderült a segítőjük és kisérőjük volt Győrből! Ez a lány azt mondta menjek velük és el is indult be a faluba. Kora délután elég meleg volt és, mint kiderült a program később kezdődött. Erre fel meghívott , hogy igyunk meg egy üdítőt és játszunk billiárdot. Később felmentünk a lelkigyakolatos házba. Ott a regisztráció után egy alagsori közös hálóba mentem és lepakoltam. Senkit nem ismertem azok közül, akik ott voltak, de pillanatok alatt sikerült beszélgetésbe kerülni a társaimmal. Olyan nyíltsággal és szeretettel fordult mindenki egymás felé, hogy ez teljesen szokatlan és zavarba ejtő volt, de hamar megszoktam és én is megnyíltam!
Az első program a mise volt. Én katolikusnak vagyok keresztelve, de körülbelül ennyi kapcsolatom volt az egyházzal. Mindig hittem Istenben. Mivel távoli és titokzatos volt nekem azt gondoltam, hogy nekem nincs kapcsolatom vele. Sőt féltem, hogy lesz és hárítottam mindenféle vallási és egyházi programot és találkozást. A misén is furcsán éreztem magam, mert úgy éreztem, hogy nem tudok megfelelni a követelményeknek. Akkor úgy gondoltam vannak elvárások a részvétellel kapcsolatban és a lelkiismeretem sem volt a legjobb állapotban. Vacsora után előadás volt, már nem emlékszem miről volt szó benne, a Biblia tanításain keresztül igyekeztek nekünk segíteni. Késő este bemutatkozó kör volt az utolsó program itt mindenki elmondta magáról azt, amit fontosnak tartott. Olyan zavarba hozóan őszinték és nyíltak voltak, hogy engem teljesen meghatott! Amikor rám került a sor alig tudtam megszólalni és igen halkan mondtam valamit magamról. Késő este, amikor vége lett a napi programoknak nem tudtam elaludni, mert az engem ért élmények és benyomások igen élénken hatottak rám! A szobák előtt volt egy folyosó, ahol lehetett dohányozni és beszélgetni! Hajnalig folyt a barátkozás, ismerkedés, beszélgetés alig aludtunk néhányan valamit. Másnap pénteken reggel misével kezdtük a napot, már jobban éreztem a hatását, mert az ima segített. A délelőtti előadás után 8-10 fős csoportokba osztottak bennünket, ahol részletesebben bemutatkozhattunk és beszélhettünk magunkról az alkoholizmusunkról és az ebből fakadó problémáinkról. Csoporttársaim nagyon nagy szeretettel és barátsággal fordultak felém és én is feléjük! Az összetartozás és a közös gond nagyon közel hozott bennünket egymáshoz! Máig tartó szoros barátságok maradtak ebből a hétvégéből! Délután és másnap szombaton nagyon hasznos tanítások és beszélgetésekben volt részem.
A későbbi életem meghatározó napjairól van itt szó! Tudom és vallom, már nem élnék az itt megismert HIT, TANÍTÁSOK, EMBEREK és hely varázsa nélkül! Itt tanultam meg imádkozni, őszintén beszélni, segítséget elfogadni, szeretetet kapni! Máriabesnyő és a lelkigyakorlat bennem egy új világot teremtet és teljesen megváltoztatott! A szombati nap is hasonlóan telt. Este körima volt az utolsó dolgunk, nekem csak sírva sikerült kinyögnöm valamit. Van a szolgálatnak egy énekes füzete, amiben van egy dal aminek a címe: Magányos voltam, nem volt barátom..., ez volt az imám! Sokan velem sírtak! Nagy élmény volt, máig hat rám! A végére megértettem, hogy a lelkigyakorlaton semmi nem kötelező! A misék és programok segítségek ahhoz az új élethez, amire a lehetőséget nekem nyújtottak! Megmutatták lehet más módon is élni! Vasárnap reggel imádság, majd reggeli után az utolsó tanítás és kiscsoportos beszélgetés volt. A lelkigyakorlat szentmisével zárult! A búcsúzkodás nagyon bensőséges volt, sokan összeborultunk, igen nehéz volt az elszakadás! Sikerült megtérnem! Jézus Krisztus elindított a szabadulás útján! Július elején lesz 12 éve, hogy megszabadultam az alkohol rabságából! Az életem nem lett könnyebb, de szebb és tartalmasabb lett!
Évek alatt megtanultam, nemcsak kapni, hanem adni is! Sok minden megváltozott! Meghalt Bandi bácsi és Edina néni is, de mindig velem lesznek! Megváltozott a helyszín is, nehéz volt megszokni! Megváltoztam én is, ezt is nehéz volt megszokni.
Mindent köszönök Istennek és Nektek Barátaim!