2002. februárjában három hetet töltöttem a győri III. számú Pszichiátrián. Férjem és két felnőtt fiam döbbentettek rá, hogy szenvedélybeteg vagyok, alkoholista.
A kórházban méregtelenítettek és beállítottak gyógyszerekre. A lelki egészségemet nem adták vissza. Amit az alkohol lerombolt bennem, azt csak hosszas önfejlesztő munkával tudtam helyrehozni. Megértettem, hogy a békés családi háttér segítség számomra, de ennél többre van szükségem. Befogadó, elfogadó közösségre. Így kerültem a győri RÉV szenvedélybeteg szolgálathoz. Itt tudtam meg, hogy Máriabesnyőn minden évben hat alkalommal lelkigyakorlatot tartanak. 2002. májusában férjem elkísért életem első gyakorlatára. Ekkor józanodásom két hónapján voltam túl. Még ma is beleborzongok, milyen hatással volt rám a három nap. Megdöbbentett az a felismerés, hegy az ország különböző tájairól érkezett sorstársak milyen hihetetlen szenvedéseken és mélységeken keresztül jutottak el a hitre. Már első alkalommal tudatosult bennem, hogy sorsomat a Jóistenre kell bíznom. A bibliai történetek arra is ráébresztettek, hogy napról napra nyesegetni kell magamról a bűnös gondolatokat, az önpusztító életmódot.
Meggyőződésemmé vált, ha megtalálom lelki békémet, a világot is szebbnek látom. Tapasztaltam, hogy mások szeretete, a megértő közösség mennyire fontos. Lelki vezetőimtől, Jakus Ottó atyától, a Meszlényi házaspártól, Hegedűsné Zsuzsától sokat tanultam. A segítő beszélgetések során megtapasztalom, hogy a Jóisten művében cselekszem.
Örömmel tölt el, ha az átélt tapasztalatokat másoknak is átadhatom. Ma már elmondhatom, hogy öt és fél éve józanul élek, életemből egyáltalán nem hiányzik az alkohol. Megtalálom a mindennapi tevékenységemben a kiegyensúlyozottságot és az örömöt.